Terhesen bántalmazták a lányt

„Nem mertem megmondani neki, hogy újszülött babáját elveszik tőle. Potyogtak a könnyeim.” – mesél megrendítő élményéről Niklesz - Varga Éva, aki barátnőjével, Almádi Zsuzsával nagyot álmodott és eldöntötték, minden erejükkel segítik bajbajutott anyatársaikat és azok gyermekeit. Az elmúlt években több ezer kicsit támogattak, nemegyszer a családi kasszájuk terhére. Gyakorlatilag a semmiből működtetik az alapítványukat.

Éva pici, törékeny, első ránézésre halk szavú fiatal nőnek, míg Zsuzsa markánsabbnak, beszédesebbnek tűnik. A látszat csal. Mindketten tántoríthatatlanul harcolnak a céljaikért, a pártfogoltjaikért.

A két lány 2014 novemberében kezdett el adományozással foglalkozni, ami kezdetben egyszeri tevékenységnek indult. Közösen siettek egy kétségbeesett édesanya segítségére, de hamar híre ment jócselekedetüknek és ezután záporozni kezdtek hozzájuk a megkeresések. Így hívták életre az Anyák az Anyákért Alapítványt, melynek egyelőre ők ketten alkotják a motorját és szívét. Az alapítvány még nem élhet az 1%-os adó felajánlásokkal, költségeik viszont bőven vannak, így napi gondokkal küzdenek. Éva és Zsuzsa azonban így is teszi a dolgát, őket valóban az önzetlen segítségnyújtás és nem a nyerészkedési vágy vezérli.

Évi és Zsuzsa ott segít, ahol tud.

Hány ember dolgozik az alapítványnál?

Zsuzsa: A családtagjainkat leszámítva két – három olyan önkéntes segítőnk van, akiket bármikor riaszthatunk, ha effektív munka van: adományt válogatni, csomagolni, szállítani… Az adományozói körünk viszont ennél szerencsére sokkal szélesebb. A munka oroszlánrészét azonban ketten végezzük.

Kisgyerekes anyukaként ez nem lehet egyszerű.

Éva: Nem és ráadásul most pont a civil, segítői „élet” és főállásunk között ingázunk. Eddig gyesen voltunk – nekem három gyerkőcöm van, egy 7 éves, egy 2,5 éves és egy 1,5 éves – de félállásban már vissza kellett mennünk dolgozni, szeptembertől pedig főállásban kellene dolgoznunk. Zsuzsa egy webes cégnél adminisztrátor, én bankban dolgozom. Az alapítvány anyagi támogatása szinte nulla, épphogy fedezni tudjuk a napi költségeket és ha nem tudjuk teljes „munkaidőben” ezt csinálni, akkor az biztos a szociális munka kárára megy, viszont hivatalosan is dolgozunk kell. Egy nyarunk van arra, hogy kitaláljuk, mi legyen.

Eddig hány családnak segítettetek?

Zsuzsa: Csak karácsonykor ezer gyereknek szereztünk meglepetést az ajándékokkal. Évi gyerekei betegek voltak, én egy baleset miatt ágyhoz voltam kötve, onnan koordináltam a feladatokat. Az adományozóink postán, közvetlenül a rászorulóknak juttatták el az adományokat. Maguk választhatták ki, melyik családot szeretnék támogatni. Nekünk pénzünk sem lett volna a csomagokat feladni.

Éva: Azzal, hogy alapítvány lettünk bizonyos pénzügyi kötelezettségeink lettek. Raktár bérleti díjat és könyvelőt is fizetünk, viszont bevételük nem igazán van…

Évi szorosan magához öleli a nehéz sorsú babát.

Ismerve titeket, ezt a családi kasszátok bánja…

Éva: Így igaz! Nem tudok pontos összeget mondani, de ha összeszámolnánk, mennyi mindent hoztunk el otthonról, csúnya összeget kapnánk. Nehéz meghúzni a határvonalat, hol van az elég? Előfordult olyan is, hogy a fagyasztóból vettem elő húst és a rászoruló anyukának is főztem, vagy épp az otthon lévő gyümölcsből az ő gyermekének is vittem…

Hogyan találnak rátok a rászorulók?

Zsuzsa: Ismerősök útján vagy ma már a családsegítői, védőnői szolgálat közvetítésével.

Meséljetek a munkátokról, a hozzátok fordulók élethelyzeteiről.

Éva: Általában a mély szegénységben élők kerülnek a látókörünkbe. Előfordult, hogy édesapámmal, az adományokkal megrakott kölcsönzött utánfutót húztuk az autónk után és próbáltunk az erdőn keresztül eljutni arra a tanyára, ahol vártak ránk. Apukám mondta, forduljunk vissza, véget ért az út. Erősködtem, menjünk tovább, csak itt kell lennie valahol a helynek, ahol számítanak ránk. Végül megtaláltuk. Az oroszok kezében lévő tanyán 3-4 gyerekes család él, gyakorlatilag a lakhatásért dolgoznak. Elképesztő szegénységet láttunk.  

Zsuzsa: Legutóbb egy 24 éves várandós anyukának fogtuk meg a kezét, aki bántalmazott kapcsolatból menekült az utcára. Feljelentette a párját, ő jelenleg körözés alatt áll. Terhesen, télvíz idején egyedül állt az utcán és hiába próbáltunk neki a szociális szférában elhelyezést találni, vagy elutasítottak minket vagy a hónapokra betelt várólistára felkerülést ajánlották.

Éva: Végül szülésig egy kórházban sikerült elhelyeznünk. Szó szerint semmije nem volt, de nagyon akarta a babát és küzdött, hogy jobbá tegye a helyzetét. A családsegítő szerint is sokat bizonyított, támogatta, hogy a szülés után, ha találunk megfelelő otthont számukra, együtt maradjanak. Az egyik orvos viszont azért küzdött, hogy a baba csecsemőotthonba kerüljön és erősködött, próbáljam megértetni az anyukával, mindenkinek jobb lesz így. Szülés után, az utolsó percig úgy volt, közölnöm kell az anyával, hogy elviszik az újszülöttet. Én akkor láttam először a kicsit. Arra léptem be a szobába, hogy az anya dédelgette, puszilgatta, a nap pedig sütött rájuk. Tudtam, itt vége, annyit mondtam, minden rendben lesz, ő bólogatott.  Ezen az úton indultunk tovább. Potyogtam a könnyeim.

Zsuzsa: Jelenleg egy idős hölgy fogadta be az anyát és babáját, de lassan az anyukának a saját lábára kell állnia. A helyzetet nehezíti, hogy pont neki, akinek a legnagyobb szüksége lenne az állam anyagi támogatására, nem kapja azt meg, mert nincs állandó bejelentett lakcíme. Nem tudjuk neki elintézni az anyasági segélyt. Az édesapja daganatos betegségben halt meg, az édesanyja nem tudta feldolgozni az elvesztését, több ízben próbált öngyilkos lenni. A hatóságok végül kiemelték a családjából, a nagyszülőkhöz került, akik nagyon idősek voltak, így végül nevelőszülőknél kötött ki. Senkije és semmije nem volt, mielőtt anya lett, csak az akarata, hogy kitörjön a mélyről. Jó úton jár, mi támogatjuk mindenben. A segítség viszont nem könnyen érkezik.

Hogy értitek?

Zsuzsa: Bármilyen szörnyen is hangzik, a legtöbb potenciális adományozó első kérdése, hogy aktuálisan kisebbségi vagy magyar származású személyről van e szó? Az említett anyuka egy magyar lány. Nem tanult, de nyitott, együttműködő és elfogadja a támogató tanácsokat. Mi nem válogatunk, származás nélkül segítünk bárkinek. Egyébként meglepő, de elsősorban a magyar származásúak fordulnak hozzánk.

Meséljetek még a pártfogoltjaitokról.

Éva: Van egy kisfiúnk. Most lesz hároméves, még pocaklakóként „ismertük” meg. Az édesanyját várandósan rúgták ki a munkahelyéről, az apa alkalmi munkákat végzett. Első körben a babakelengye beszerzéséhez kértek segítséget. Később kiderült, az apának van egy betegsége, melyet gyerekkorában nem diagnosztizáltak és ezt a kisfiú is örökölte. Mindez kihatott a szülők párkapcsolatára, az apa agresszív lett, bántalmazta az anyát és a gyereket is. Az anya most egy önkormányzati lakásban él, de mivel a gyereknek folyamatos orvosi kezelésre van szüksége, eddig nem vették fel a bölcsödébe, így ő maga nem tudott munkát vállalni. Napi szintű segítséget igényel, előfordult, hogy kenyeret venni sem tudott.

Zsuzsa: Nemrég egy ikreket váró pár fordult hozzánk, a babakelengyét próbáljuk összeállítani nekik. Rajtuk kívül is több, hamarosan születendő baba szüleit támogatjuk. Mi minden segítségnek örülünk. Én úgy látom, attól, mert valaki a szociális szférában dolgozik, még nem feltétlenül segítő szándék vezérli. Ez a legnagyobb problémánk!

Éva és Zsuzsa a legkisebb adománynak (legyen az tárgyi vagy anyagi) nagyon örül. Ha anyagilag szeretnéd segíteni a két anyuka munkáját, az alábbi számlaszámra utalt összeggel megteheted:

Anyák az Anyákért Alapítvány számlaszáma:
Magyarországról: Magnet Bank: 1620 0120 – 1853 4991

Külföldről:
IBAN: HU61 1620 0120 1853 4991 0000 0000
SWIFT: HBW EHUHB

Amennyiben tárgyi adományaid vannak, írj az alapítvány közösségi oldalára, kapcsolatfelvétel céljából:

https://www.facebook.com/anyakazanyakaert/

Amire mindig nagy szükség van: babakelengyébe tartozó ruhadarabok, tárgyak,  játékok, pokrócok, felnőtt ruhák, cipők, tartós élelmiszerek, de van igény a gyümölcsökre, hústermékekre… MINDENRE, amit nélkülözni tudsz otthon!

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek lájkold az Olvasónaplónk facebook oldalát. Klikk ide: https://www.facebook.com/olvasonaplonk/

Megosztanád? Kattints a gombra!

Facebook

Szólj hozzá!