Szülőből Apa lettem!

Harminchárom éves vagyok, özvegy, két gyerek édesapja. Hanna ötéves, Bence áprilisban lett kétéves. A feleségem, Emma fizikailag másfél éve nincs velünk. Attól a naptól kezdve, hogy egy alig húszéves, ittas srác felugratott az autójával a járdára. Emma pont ott állt. Csak pár centin múlt az élete, de a sors elvette tőlem/tőlünk. A teste elment, de hiszem, hogy a lelke velünk maradt! Azóta egyedül nevelem a gyerekeinket. Én vagyok az anyukájuk, az apukájuk és én vagyok Festő Matyi. Az oviban Hannától az óvó néni megkérdezte, hogy hívják az apukáját. Hirtelen nem jutott eszébe a nevem, így rávágta Festő Matyi, ami egyesíti a foglalkozásomat (festő) és a keresztnevemet (Mátyás). Azóta rajtam maradt a Festő Matyi név. Próbálok helytállnia mindennapokban! Pokolian nehéz! Kalandos az életünk! Elmesélem!

Mindkét gyereket terveztük. Hanna érkezésére három évet vártunk. Időnkét kétségbe is estünk, hogy nem akar összejönni a baba, aztán a legváratlanabb pillanatban, egy költözés kellős közepén Emma szólt, nem érzi jól magát, talán… És igen, igen, igen, végre csak összehoztuk! Boldogok voltunk! Egy dologban nem értettünk csak egyet, abban, hány gyerekünk legyen. Emma négyet akart, én kettővel megelégedtem volna. Most viszont már örömmel vállalnám a négyet is, csak velem legyen, és újra láthassam.

Kocsonyaként remegtem, mikor először a kezembe adták a véres, maszatos kislányomat. Alig mertem megfogni, olyan picurka volt. Napról napra bátrabb lettem, de legalább két hét eltelt, mire egyedül is hozzámertem nyúlni és nemcsak úgy, hogy Emmától vettem át. Féltem, ez van, bevallom férfiasan.

Bence nem váratott magára sokáig. Gyakorlatilag szinte azonnal megfogant, miután zöld utat adtunk az újabb babaprojektnek. Persze, két gyerekkel jóval több tennivaló járt, de mi még azt a zűrzavart is élveztük, ami a legtöbbször körbevett minket.

Büszke apa és férj voltam! Persze akadtak nehezebb, fárasztóbb napok, olyanok is, mikor a két gyerek egyszerre sírt és üvöltött, ám alapjában véve jó gyerekek voltak és hálát adtam a sorsnak, amiért két egészséges babával áldott meg.

Aztán eljött az a bizonyos októberi nap és egyedül maradtam egy három és fél éves kislánnyal és egy hat hónapos kisfiúval. Az anyai nagyszülők vidéken élnek, leromlott egészségi állapotban, az én szüleim hatvan kilométeres hatósugárban, de szintén betegesen. Apám látása igencsak megromlott, csak a megszokott környezetében tud közlekedni, anyám épp akkoriban törte el lábát, fekvőgipszben nyomta az ágyat. Emma nővérének másfél éves ikerfiai és egy négyéves kislány adott munkát, míg az én egyik bátyám agglegény, lövése nincs a gyerekekről, a húgomnak pedig három hat éven aluli kislánya van. Vagyis hiába volt meg és azóta is van mindenkiben a jó szándék, a segítség csak órákra tudott és tud érkezni (ugyanez a helyzet a barátokkal is), így hamar felfogtam, senki nem fogja helyettem megoldani a problémákat, a mindennapokban nekem kell helyt állnom.

Bárki bármit mond, a nőkben ott rejlik az ösztönös anyaság, ráadásul a terhesség kilenc hónapja alatt annyi traccspartit folytatnak a nőtársaikkal, hogy mire megszületik a baba, már nagyjából képben vannak.

Én is nagyon készültem a gyerekek születésére, és amíg Emma el nem ment, jó apának tartottam magam, aztán rájöttem, sz.art se tudok a saját gyerekeim ellátásáról és látványapukának csúfoltam magam. Csak mostanság kezdett helyreállni a lelki békém.

Emmával mi csapatban dolgoztunk, megvoltak a jó bejáratot munkafolyamataink, az én részem profin ment, az odavezető utat nem ismertem. Olyan lazán oda lehet vágni, ezt így, azt úgy kell csinálni, na, de mikor ott állsz, már nem olyan nagy a szád.

Hétfőtől péntekig dolgoztam, közben lóti-futiztam, ha kellett valami nagy hirtelen, ugortam és intéztem. A hétvégék a család jegyében teltek, állandóan jöttünk, mentünk, csavarogtunk.

Etettem, itattam, pelenkáztam, öltöztettem, mesét mondtam, órákig autóztam a gyerekülésben szenderedő gyerekkel, csak aludjon már el végre és beletörődve fogadtam, ha Hanna a dackorszak közepén hasra vágta magát a nyílt utcán és Oscar díjas hiszti alakítást nyújtott. Időnként meg is veregettem a vállam, jól csinálod Matyi, a haverok átvertek, nem vészes ez az apadolog.

Aztán jött a feketeleves. Egyedül nem bírtam megugrani bizonyos „munkafolyamatokat”.

Együtt: Emma főz, tüsténkedik a konyhában. Ha épp nem szoptatott, a kezembe adta a fagyasztóból elővett anyatejet és már etettem is Bencét.

Külön: Nem tudtam főzni! Repertoár: paradicsomleves, káposztástészta, krumplis tészta, rakott krumpli, tojás  rántotta, bundás kenyér, tejbegríz. Egy hét alatt kivégezhető menüsor. Hanna már mindent evett, igényelte a finom, változatos ételeket.

Emmával gyakorta viccelődtünk azon, hogy tejcsárdaként üzemel, a fagyasztó is tele volt anyatejjel. Elővettem egyet, de hogyan tovább? Hogyan kell a megfelelő hőfokra melegíteni? Mit csináljak? A mikróba tegyem vagy lábosba? És egyébként is honnan lesz tejünk? ( Lett. Emma barátnőjének kislánya egyidős Bencével, ő is tejcsárdaként funkcionált, egy hónapig tudott tejet adni,  sajnos utána elapadt a teje).

Hogyan csináljam a hozzátáplálást? Hívtam a család nőtagjait, navigáltak, segítettek. Jött a húgom, mutogatott, oktatott, nagyon nem ment. A sógorom sokat ingázott köztünk, hozta nekünk a kajákat, a püréket, amit kellett. Vért izzadtam, Bence is. Sajnáltam, mennyire rossz koszton tartom, de szerencsére még nem tudott beszélni (most sem beszél), így legalább a számonkérést megúsztam. Most ott tartunk, hogy egy hónapig is tudunk úgy étkezni, hogy nem főzöm ugyanazt és már nem ragad, ég le annyira az étel, hogy fazekastól kelljen kidobnom.

Együtt: Emma mindig szépen felöltöztette a gyerekeket. Tisztába tevésnél csak  visszaöltöztettem őket, ha hiba csúszott a gépezetbe, ki volt készítve a váltóruha.

Külön: Mit is adjak rájuk? Biztos nem fognak fázni vagy melegük lesz? Milyen méretű ruhát vegyek nekik és hol? Vigyem a gyereket és próbáljam rájuk, vagy, mégis hogy? Végül mintadarabokat vittem magammal, azok voltak a kiindulási alapok.

Együtt: Emma kezelte a gyógyszeres dobokozat, adagolta a láz és köhögéscsillapítókat.

Külön: Melyik szirupból adjak, mikor és mennyit? Hova dugjam a hőmérőt? Biztos, kell az orrszívót használni? Hogy adjak inni neki, ha ellöki a kezem? Kinyithatom az ablakot, ha betegek?

Ezenkívül milyen időközönként menjünk orvoshoz, mikor vannak védőoltások, hogy induljak el két gyerekkel otthonról, hogy Hannát oviba vigyem? Ja, hogy az oviból hetente haza kell hozni a zsákot? Óh. Mindenre rá kell írnom, vésnem, hímeznem a holdat? Szuper. Hogy fogok egy féléves mellett dolgozni? Mehet ő már bölcsödébe? Ha igen, azt hogy intézzem?

A nap minden egyes perce valóságos kihívás volt. A család amennyire tudott segített, de azért csak nekem kellett betanulnom. A gyerekeket nem lehet kikapcsolni, 24 órás gomb van rajtuk. Hiába vesztettem el a szerelmemet, barátomat, társamat, nem értem rá gyászolni, megoldásokat kellett találnom a napi teendők zavartalan lebonyolításához.

Ez nagyjából fél évet vett igénybe. Addig kétszer festettem ki otthon a konyhát az apróbb balesetek miatt, beépült a napi rutinomba a hányásos póló, rájöttem, hogyan lehet egyszerre két gyerekkel vásárolni menni, fürödni, enni és azt is tudom, milyen az, ha a gyereked szó szerint a nyakától a lábujjáig kakis. Már állva is tudok aludni, és ha csak a maradékot eszem meg a tányérjukról, már azzal is jól lakom.

Mosni tudok, vasalni kevésbé. Rengeteg vállfát vettem, próbálok úgy teregetni, hogy kirúgja magát a ruha és szinte csak érinteni kelljen hozzá a vasalót!

Pontosan tudom, ki az az Elza és Anna. Sőt! Azt is, hol tudok Jégvarázsos sebtapaszt vásárolni és magam is leszinkronizálhatnám a Mamma Mia! című musicalt.

Tökélyre fejlesztettem a gyerekkel járok dolgozni projektet is, de semmi nem ment könnyen. Előfordult, hogy mindkettőt kizártam az erkélyre, hogy lenyugodjanak (és én is), nyugalom, biztonságban voltak…

Lassan szülőből apa lettem. Aznap éreztem először, hogy átlendültem, mikor a kislányom megsimogatta az arcom és ezt mondta az esti mesénél: „Olyan vagy, mint anya.”

Majd hozzám bújt és elaludt a mellkasomon.

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek lájkold az Olvasónaplónk facebook oldalát. Klikk ide: https://www.facebook.com/olvasonaplonk/

Megosztanád? Kattints a gombra!
Facebook

Szólj hozzá!