Pasikkal csalt meg a férjem, HIV – fertőzött lettem

Klárát 2006-ban ismertem meg, elvitt az otthonába, találkoztam a családjával is. Számomra szinte sokkoló volt, mikor elmesélte élete drámai fordulatait, hozzájárulva ezzel első, Az üvegfalon túlról című könyvem elkészültéhez. A könyvben HIV - fertőzött és AIDS beteg emberek vallanak megfertőzöttségükről, betegségükről, az érzéseikről.

Azóta 12 év telt el, Klára szerencsére jól van. Időközben nyugdíjba ment, élvezi a pihenőnapokat és az unokáival eltöltött időt. Egészségi állapota is kielégítő, még mindig rendkívül energikus.

Amikor a könyv megjelent, gyakorlatilag tabunak számított itthon a HIV kérdése és a felvilágosítás hiánya miatt, a lakosság javarésze abban a tudatban volt, a vírus kézfogással is terjed. Szomorúan állapítom meg, ezen tekintetben nem sokat léptünk előre, így mielőtt tovább olvasod a bejegyzést, tudatosítsd magadban: a HIV testnedvekkel terjed! Az AIDS betegség pedig a HIV- fertőzés utolsó szakasza, egy késői következmény, de hála a dinamikusan fejlődő orvostudománynak, a modern gyógyszeres kezelés mellett kevés az esély arra, hogy kialakul.

Most következhet Klára igaz története. Klára háromdiplomás, özvegyasszony, akinek a legnagyobb hibája az volt az életben, hogy rossz emberbe szeretett bele.

Mikor és hogyan forrt össze az életed a HIV-vel?

A férjem megbetegedett, olyan hosszantartó betegsége volt, aminek nem találták az okát az orvosok. 2000-ben, húsvét előtt rosszul lett,  40 fokos lázzal, eszméletlenül került kórházba, ahol a lázát lehúzták, annak kiváltó oka viszont ismeretlen maradt. Később, amikor hazavittem, újra belázasodott. Másik kórházba került. Már kilenc hete volt lázas, és még mindig vizsgálgatták jobbra – balra. Mindenre gyanakodtak, még mérgezésre is, mert, amikor két évvel ezt megelőzően huszonöt/ harmincöt kilót fogyott hirtelen, azt hitték, mérgezés. Aztán jobban lehet, noha a régi erejét soha nem nyerte vissza. A kilenc hétig tartó láz okára végül úgy derült fény, hogy elvittem a leleteit a lázambulanciára, a László Kórházba. A HIV teszt pozitív lett. Kiderült a férjem már AIDS stádiumban van.

Mi volt az első gondolatod a diagnózis kimondásakor?

Hogy biztos nem úsztam meg a dolgot. Tudtam, elkaptam tőle a vírust.

Jellemeznéd a kapcsolatotokat?

Huszonöt évig éltünk együtt, ezalatt volt néhány olyan alkalom, mikor megtörténhetett a baj. 1989-1990 környékén kis időt külön töltöttünk. Akkor Európában utazgatott, végül Spanyolországban kötött ki. Rossz körülmények között élt, pénze nemigen volt. Mikor hazaérkezett, visszafogadtam, de azzal a feltétellel, elmegy HIV szűrésre. Akkoriban sokkal több kampány volt erről, mint manapság. Azt mondta elment, de ma már tudom, ez nem volt igaz. Mikor aztán hirtelen fogyni kezdett, szintén kértem, menjen el HIV szűrésre. Akkor is azt mondta, elment és negatív a lelet. Egyértelműen nem volt igaz, hisz  – mint kiderült – a fogyás már a betegség következménye volt. Az utolsó stádiumban került kórházba az AIDS demencia erős tüneteivel, szellemileg már hanyatlóban volt. Kérdeztem ugyan tőle, hogyan, hol, kitől kaphatta a vírust, de nem adott választ.

Végül is kiderült?

Részben! A halála után teljesen új életet akartam kezdeni, azt hiszem, ez érthető. Kidobtam minden holmiját. Akkor kezdtem el gyanakodni. Nem 100%, de amiket találtam, abból arra lehetett következtetni, hogy talán férfipartnerei is voltak.

Ezek szerint kettős életet élt?

Valószínű. Azért lepett meg a dolog, mert szexuálisan mindig nagyon aktív volt. Meg sem fordult a fejemben, hogy férfiakkal is viszonyt folytat.

Miből következtettél az esetleges biszexualitására?

Egyértelműen homoszexuális beállítottságú újságokat, kiadványokat találtam eldugva.

Véleményed szerint, mi vitte bele a férfiakkal létesített kalandokba?

Úgy gondolom, ha valóban voltak ilyenek, a kíváncsiság hajtotta, de hangsúlyozom, ez csak feltételezés. Egyébként barátnői biztosan voltak. Megcsalt, erről nem is érdemes beszélni. Alkalomszerű mellékvágányok mindig voltak az életében.

Rajtad kívül mást is megfertőzött?

Nem tudom. Kérdeztem, de nem válaszolt.

Szerinted tisztában volt a HIV – fertőzöttségével?

Nem. Ő mindig homokba dugta a fejét. A problémák vagy maguktól megoldódtak, vagy egyáltalán nem. Csak csinálni tudta a problémákat, megoldani nem.

Visszatekintve, gyanítható a megfertőződésed lehetséges időpontja?

Az állapotomból nyilvánvaló, hogy lényegesen később lettem fertőzött, mint ő. Intenzív házaséletet éltünk, hosszú évekig mégsem fertőződtem meg. Pontos időpontot nem tudni. Tünetekre sem emlékszem. Egyetlen olyan jelre emlékszem, amiből esetleg következtetni lehet a fertőzésre, ez is csak feltételes. Azt mondják, a HIV – fertőzés korai stádiumában  erősen megnő a szexuális étvágy. Nekem volt egy ilyen időszakom, ez tanulságos lehet. Úgy 1997-1998 körül lehetett.

Térjünk vissza a diagnózissal való szembesüléshez.

Rendben. Aznap érdekes dolog volt csak úgy lenni is. Tudtam, a férjem tesztje pozitív, és valószínűleg az enyém is az lesz. Másnap reggel vettek vért tőlem. Az orvos nagyon rendes volt. Mondhatom, hogy egy világ omlott össze bennem az eredmény hallatán. De hogyan tovább? Családom van, merre induljak? Félelem uralkodott el rajtam. Sírtam, nem láttam, nem hallottam semmit. Akkor és ott nem látogattam meg a férjemet. Éreztem, legalább reggelig nem szabad bemennem hozzá, mert megölöm.

Mi történt reggelig?

Hazaértem, nem volt otthon senki. Kínomban internetezni kezdtem. Felmentem egy chatoldalra, ahol névtelenül lehet kommunikálni. Kiöntöttem a lelkemet. Egész éjszaka idegenek vigasztaltak. A lényeg, hajnalban írt egy fiatalember, hogy ugorjak taxiba és menjek el hozzá.

Hajnalban, egy idegenhez csakúgy elmentél?

Igen, mert kilátástalan helyzetben voltam. Amikor odaértem, a fiatalember épp inzulint adott magának. Nagyon súlyos cukorbeteg volt, nem túl jó életkilátásokkal és ő volt az első, aki azzal öntött lelket belém, hogy nézzek rá: tudja mi vár rá, de élni kell tovább, küzdeni kell. Aztán elaludt, én pedig kisomfordáltam a lakásból. Gyönyörű napfelkeltét láttam. Egész más színben tűnt fel a világ, élni kezdett minden. Átértékelődött az életem. Elszállt belőlem a félelem, a kilátástalanság érzése. Volt feladatom, a páromat kellett ápolnom, hisz ő már menthetetlen volt.

A történtek után ezt miért érezted kötelességednek?

Mégiscsak ő volt a gyerekeim apja.

Mi történt a kórházi időszak alatt?

Mindennap látogattam. Egy hónapot volt bent, majd hazaengedték. Otthon is eltelt egy hónap, és úgy összeszedte magát, hogy még bevásárolni is lesétált. Aztán újra kórházba került. Szeptember közepét írtuk, amikor az állapota rohamosan romlani kezdett. Közben én is rosszabbul lettem, a stressz, a túlhajszoltság legyengített.

Beszélt valaha az érzéseiről a férjed?

Az utolsó pillanatig nem volt képes szembenézni a dolgokkal. Egyszer megkérdeztem tőle, tudja  – e, mi történt velem, mire csak bólintott. Amiről nem beszélünk, az nem létezik- gondolta. Nem értette, miért pont vele történt mindez. A másik, ami foglalkoztatta, a halálfélelem volt. Félt attól, hogyan fog meghalni. Nagyon szíven ütött, mikor megkérdezte, tudom – e, hogyan halnak meg az AIDS betegek?

Mellette voltál a halála pillanatában?

Nem. Épp rengeteg munkám volt, péntek délután. Nem tudtam bemenni hozzá, gondoltam inkább befejezem a munkát, és másnap reggel látogatom meg. Szombat hajnalban halt meg, egyedül.

A gyerekek tisztában volt apjuk betegségével?

Igen. Nehéz volt megmondani nekik, de nem ez volt a legnehezebb. Az apjuk haldoklott, az ok másodrendű volt. Sokkal inkább foglalkoztatott az, hogyan valljam meg nekik, én is megfertőződtem. Megrémültek mikor bevallottam, de valahogy meg is könnyebbültek. A lányom szerint ez még mindig jobb, mintha közöltem volna, daganatos beteg vagyok.

Most hogy érzed magad?

Egész jól. Annak idején nem kellett gyógyszereket szednem,  már kell. A gyógyszereket mellékhatásait erősen megérzem, de ettől eltekintve jól vagyok.

A kollégáid tudnak a fertőzöttségedről?

Változó. Az egyik kollégám, akivel mondhatni baráti viszonyban vagyok, amikor elmondtam neki, időt kért. Alaposan utánanézett a dolgoknak, majd két nap múlva jött, hogy minden marad a régiben. Megértettem a hozzáállását, hiszen a gyerekei érdekeit tartotta szem előtt és ez így van rendjén. Jólesett, hogy miután józanul tájékozódott, „visszatért hozzám”. Azóta is jóban vagyunk.  Nagyon sokan tudják rólam és nem bántam meg, hogy elmondtam nekik…

Van még néhány ilyen lebilincselően izgalmas történetem a HIV – fertőzöttségről. Ha érdekelnek, nem kell mást tenned, mint a facebook oldalon hozzászólásként elküldeni, hogy szeretnéd elolvasni a többi sztorit is.

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek lájkold az Olvasónaplónk facebook oldalát. Klikk ide: https://www.facebook.com/olvasonaplonk/

Megosztanád? Kattints a gombra!
Facebook

Szólj hozzá!