Ilyen egy mai apáca élete

Mindig is kíváncsi voltam arra, miért dönt úgy egy fiatal lány, hogy apáca lesz. Egyáltalán hogyan lehet valakiből apáca és mivel töltik a napjaikat? Ha meggondolják magukat, van visszaút? Csak szerzetesi ruhát hordhatnak?  Voltak valaha szerelmesek? stb. ...

Rengeteg kérdés foglalkoztatott a szerzetesi léttel kapcsolatban és elérkezettnek láttam az időt, hogy a válaszokat is megkeressem.

Őszinte leszek, eddig a következők jutottak eszembe, ha az apácák szóba kerültek

  1. Whoopi Goldberg frenetikus alakítása az Apáca show című filmben.

  2. Zalatnay Sarolta Nem vagyok én apáca című dala.

  3. Kalkuttai Teréz anya személye, a jó cselekedetiről szóló számtalan cikk és egy fénykép, melyen Diana hercegnővel látható.

  4. A jótékonykodás

  5. A zárdai lét, a családalapításról való lemondás

  6. És azok a farsangok, mikor évről évre kacérkodtam a jelmezkölcsönzőben a szerzetesi ruhával, de a fityulát csak percekig tudtam elviseli, így elvetettem az ötletet.

Budapesten, két telephelyen található az Isteni Szeretet Leányai Kongregációja. Egy hideg, szürke reggelen a Viola utcai kirendeltségen látogathattam meg Piroska nővért. A szoba, ahol helyet foglaltunk meglehetősen puritán volt, de valamiért mégis megnyugtató. Piroska nővér az asztalra tette a mobiltelefonját és kérte, maradhasson bekapcsolva, hisz bármi történhet és elérhetőnek kell lennie. Én pont a feszülettel szemben foglaltam helyet és attól függetlenül, hogy vallásos vagyok, vagy sem, kissé illetődötten kezdtük a beszélgetést.

Piroska nővér a házi kápolnában

Édesanyja ellenezte az apácaságot

Piroska nővér egy katolikus, tíz gyermekes család első gyermekeként született 1947-ben és gyerekkorától kezdve a hit szeretetére nevelték szülei.

„ Egy tanyán éltünk, nagyon szegények voltunk, de sok mindent már az anyatejjel magamba szívtam. Persze azt nem, hogy apáca leszek, azt nem akarták a szüleim! Nekem természetes volt, hogy például a karácsonyi ünnep is a kis Jézus születéséről szól, még akkor is, ha épp fenyőfára sem tellett.”

Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk Piroska nővér életútjáról, a történelmi események mellett sem mehetünk el szó nélkül. 1948-1950 magasságában az ország akkori vezetése úgy döntött, államosítja az egyházi intézményeket, legyen az bölcsőde, óvoda, iskola. A rendeket betiltották és előfordultak olyan esetek, mikor a zárdák előtt autók álltak meg, a betegeket ágyastól a teherautókra tették és nem senki nem tudta, hol fog véget érni az utazás. Később úgy döntöttek az illetékesek, hogy egy női és három férfi rend folytathatja a működését, ami azzal járt, hogy gyakorlatilag csak kihalásos alapon lehetett a szerzetesek közé kerülni.

Menyasszonyi ruhára vágyott

Az állami tisztviselők rendszeresen ellenőrizték, hogy az általuk szabott szoros korlátokat betartják –  e az intézmények, és ha hibát találtak, akkor az akár börtönbüntetést is vonhatott maga után. Több tucat nővér titokban lett a rendek tagja és illegalitásban végezték munkájukat. Mindez 1989-ig tartott. 1989 augusztusában a rendek újraszerveződhettek. Ekkor kezdte meg az Isteni Szeretet Leányai Kongregációja is a munkát.

Piroska nővér ebben az időszakban az Ipolytölgyesi Gyermekotthon igazgatónőjeként dolgozott, viszont amint megkapta a felkérést, hogy a rend munkatársaként tevékenykedjen tovább, igent mondott.

Ennyire azonban ne szaladjunk előre! Folytassuk onnan, hogyan határozza el egy fiatal lány, hogy Jézus szolgálatába ajánlja az életét.

„ Az elemi iskola első osztályától a nyolcadikig a testvéreimmel együtt hittanra jártunk. Ez a mi családunkban természetes volt, de egyébként ezt a szülőknek írásban vagy mindkét szülő együttes jelenlétében, személyesen kellett kérvényezniük. Civil ruhás apácák oktattak, majd mikor már úgy tizenegy évesek lehettünk, bekapcsolódhattunk mi is a munkába. Én is kaptam néhány gyereket, akiket korrepetálhattam és a templomi feladatokból is kivehettük a részünket, mondjuk tisztíthattuk a vázákat… Ezek nekem nagyon vonzóak voltak. Tizenöt éves lehettem, mikor jött egy sugallat, hogy szívesen lennék apáca, de eszembe jutott, hogy akkor nem lenne rajtam menyasszonyi ruha. Sokat beszélgettem erről a hitoktatómmal, aki azt mondta, ne rémüldözzek, nem előírás, hogy apáca legyek. Ezután sokáig nem foglalkoztatott a dolog, a vonzás viszont megmaradt.”

Nem gondolt gyerekszülésre

Piroska nővér életébe a történelem többször is beleszólt. 1961 – ben lépett érvénybe az a törvény, mely a tankötelezettséget a gyerekek tizenhat éves koráig elrendelte. Ő akkor volt tizennégy éves. Ápolónő szeretett volna lenni, másokért dolgozni, az ápolónőképzőbe azonban csak tizenhét éves kortól lehetett jelentkezni. Mivel azonban rá még nem vonatkozott a tankötelezettségi törvény és épp betöltötte a tizennegyedik évét, az iskola kötelékében sem tudott maradni, vagyis csak részben. Hetente háromszor, délutánonként néhány órában biztosítottak oktatást azoknak, akik igényelték ezt. ( Az 1961 /III. tv Oktatási törvény a kijelölt városokban kötelező volt. Így ez egy kísérleti IX. és X. osztály volt.). Mivel ideje engedte, munkába állt.

„ A kórház csecsemőosztályán kezdtem el dolgozni. Időközben felerősödött bennem a vágy, hogy szeretnék templomban élni. Az egyik unokabátyám felesége azt mondta, biztos azért akarok apáca lenni, hogy ne legyen sok gyerekem. Elengedtem a fülem mellett a megjegyzését. Nem gondolkoztam azon, fogok e szülni vagy sem.”

Közben az idő telt, Piroska nővér iskolába járt, sikeresen elvégezte az ápolónőképzőt. Akkoriban a minisztérium döntött arról, hogy a végzősök hol kapnak állást. Hivatalosan persze nem kellett elfogadni az ajánlatot, visszautasítás esetén azonban vagy nem kapták meg az oklevelüket, vagy vissza kellett fizetniük a tandíjat. A sors végül, több kanyar után Budapestre sodorta a kecskeméti lányt, aki tizennégy hónapig a Nyírő Kórházban teljesített szolgálatot, majd a Sportkórház kikérője után az intézmény csecsemőosztályára került.

(Akkoriban a Nyírő Klinika volt a Neurológiai és Pszichiátriai Klinika, mely a Balassa utcában kapott helyet. Piroska nővér 1966 szeptemberétől dolgozott ott. Azért hívták Nyírő Klinikának, mert néhány hónappal korábban hunyt el Nyírő Gyula professzor úr, a Klinika igazgatója.

Titokban lett a rend tagja

Hivatalosan nem tehette meg, de titokban lépéseket tett, hogy valóra váltsa álmát és apáca legyen.

„ Az egyik unokabátyám pap volt. Az édesanyám neki panaszkodott, hogy: Pista, nézd, ennek a lánynak milyen hülye ötletei vannak. Apáca akar lenni. Ő ezt válaszolta: Erzsike, tíz gyerek közül egyet nem tudsz odaadni a Jóistennek?”

Piroska nővér kerülte a témát az édesanyjával, majd miután 1989-ben rendi ruhában is megkezdhette az életét és apácaruhában hazament, az édesanyja megjegyezte: „Tudtam, hogy valahova belépsz.”

Később elfogadta lánya döntését, sőt már örült is neki, büszke volt. Piroska nővér pedig a magánfogadalmak után úgy döntött, még szorosabbra fűzi kapcsolatát Jézussal és örökre elkötelezi magát választott hivatása mellett. Ő úgy érezte a választott rend alapítójának  felfogása ugyanaz, mint az övé, így tökéletesen azonosulni tudott a hivatalos formulával is.

Rengeteg munka állt előtte. Bár saját gyermeket nem hozott a világra, húsz évvel ezelőttig népes gyereksereg vette körül. Rokonoknak, ismerősöknek segített a gyerekek körüli teendőkben, az Ipolytölgyesi Gyermekotthonban is nyolcvan súlyos értelmi fogyatékos gyerek útját egyengette, gyerekkórust is vezetett, ráadásául legkisebb öccsét tíz éves korától tizennyolc éves koráig nevelte. Idős szülei addigra elfáradtak, így vette magához vette testvérét.

Nincs utánpótlás

1995-ben került mostani szolgálati helyére, ahol a belépő fiatalokkal foglalkozott. Az utánpótlás nem egyszerű feladat.

„ Nagyon kevesen vagyunk. Kilencen. Ebből ketten vagyunk kilencven év alatt. Az idősebb nővérek a másik házban élnek, ott nincsenek lépcsők és a templom is közelebb van. Teréz nővérrel ketten dolgozunk itt. Egyetemista lányoknak működtetünk két kollégiumot.”

Piroska nővér őszintén elmondja, az utánpótlás megoldása nagyon nehéz.  Sokan nem tudják, milyen valójában a szerzetesi élet. Ha valakiben felmerül a gondolat, hogy apáca szeretne lenni és az ő rendünkhöz csatlakozni, a következő menetre számíthat.

„ Először személyes beszélgetünk az érdeklődőkkel, lehetőséget adunk arra, hogy megismerkedjen a renddel. Ellátjuk olvasnivalókkal az alapítónkról, a rendünkről. Szükség van orvosi igazolásokra is, egy általános, egy pszichológiai és pszichiátriai orvosi véleményre. Aztán meghívjuk az érdeklődőt egy hétvégére pár alkalommal, így látja, hogyan működnek a napjaink. Majd kéthetes vendéglátás következik, amibe lehetőség szerint ünnepnap is van. Aztán eljön az idő, mikor a jelöltnek döntenie kell, szeretne e a rendhez csatlakozni? Ha igen, írásban kell kérnie a jelöltségét.

A kezdeti időkben a jelölt megtartatja korábbi munkahelyét, később a kétéves noviciátus (újonc idő) alatt felkészül a szerzetesi életre. Ilyenkor nincs hazautazás, külső munka. Ez a tesztidőszak, hogy képes e elszakadni a világtól. A második évtől fél állásban egyébként a jelölt visszatérhet korábbi munkahelyére. Ezen idő alatt általában kiderül, kik azok, akik komolyan elkötelezettek a szerzetesi élet felé és ezek az évek szolgálnak arra, hogy a hiányosságokat is pótolhassák. Az egyházjog szerint maximum kilenc évig lehet valaki ideiglenes fogadalmas – évenként kérvényezve a hosszabbítást. Ha valaki ennyi év után sem tud dönteni, akkor valószínűleg nem a szerzetesség a hivatása.

„Örök fogadalmat csak olyan tegyen, aki tényleg ezt szeretné. Ha végleg eldöntötte, jöhet az esküvő, a végső fogadalomtétel. Aki ezután gondolja meg magát, annak Rómából kell engedélyt kérnie a kiöltözésre.”

Piroska nővér elmondta, előfordult, hogy valaki bár apáca szeretett volna lenni, gyerekre is vágyott. Számára nem ajánlották ezt a pályát. Van olyan egykori jelöltjük, akinek mára tizenévesek a gyerekei. Olyan is előfordult, nem is egyszer, hogy a jelölt még megkeresztelve sem volt, messziről kellett indulni a fogadalomhoz vezető úton.

Hajnali ima

Most pedig nézzük, mivel is foglalkozik Piroska nővér és hogyan telik egy napja.  Ehhez fontos megjegyezni, hogy a rendnek tartományonként változik a feladata. Hazánkban ez az egyetemisták lakhatásának biztosítása. Két kollégiumot üzemeltetnek, ahova ugyan egyházi ajánlással, de bármilyen intézmény diákjai jelentkezhetnek. A tanulóknak egy hónapban egy közös imán részt kell venniük, egyébként a házirend betartása mellett szabadon élhetnek. Lehetőségem volt megtekinteni néhány szobát. Tiszta, puritán szobákban laknak a tanulók és minden feltétel adott ahhoz, hogy tanulmányaikat zavartalanul, és ami fontos, biztonságban végezhessék. A megfelelő háttér biztosítása, a napi teendők bőven adnak feladatot Piroska nővér rendtárásnak, Teréz nővérnek, ezenkívül gyakran fogadnak vendégeknek más intézményből is.

„Én négy órakor kelek, nekem ez a természetes. Nem előírás, hogy ilyen korán keljek, de beláttam, időben kell kelnem ahhoz, hogy reggel nyugodtan tudjak imádkozni, mert utána annyi munka van, hogy nem tehetném meg.  Ezt követően elkészítem a reggelit, zuhanyzom, elolvasom a napi szentírást, elmélkedem és dolgozom. A napi teendők elvégzése befolyásolja, hogy a déli imát magamba mondom el vagy közösen, de az esti dicséretet közösen mondjuk el. Hétköznap általában rendeljük az ételt, de hétvégente én főzök, illetve háromhetente egy nap egész nap főzök és az elkészült ételeket kis adagokban lefagyasztom.”

A rend tagjainak naponta kötelező rekreációs idő áll rendelkezésükre Piroska nővér számára a zenehallgatás jelenti az igazi kikapcsolódást, egy jó játék vagy épp a televízióban is szívesen néz természetfilmeket, vetélkedőket. A Honfoglalókat és a Magyarország, Szeretlek! vetélkedőket szereti.

Tinédzserkori szerelem

A rend kapui bárki előtt nyitva állnak, ha valaki beszélgetésre vágyik, a nővérek készséggel állnak rendelkezésére. Ahogy Piroska nővér fogalmazta meg: „ A láthatatlan Isten szeretetét szeretnék látható tenni.”

Ejtsünk szót az egyenruháról is. Európában közel azonos a szerzetesi ruha, fekete – fehér, a trópusi vidékeken általában szürke. A nővéreknek az egyenruhán kívül van egy szoknyájuk és blúzuk, ha például orvoshoz mennek, ezt célszerűbb viselni a beteg terület szabaddá tétele miatt. A fityulát ilyenkor is viselik, ha szükséges a rendelőbe lépés előtt veszik le azt.

És eljutottunk a szabadság kérdéséhez. A szerzeteseknek is jár évi 21 nap fizetett szabadság, ha külföldön teljesítenek szolgálatot, akkor három évente utazhatnak hosszabb időre a hazájukba. Mivel azonban Piroska nővérnek rengeteg munkája van, évek óta csak egy-egy nap szabadságot tudott kivenni. Amint lehetősége van rá, szívesen utazik vissza gyerekkora színhelyére. Két öccse a szülői tanya közelében lakik, évente tartanak testvértalálkozót, ahova mindenki a teljes családjával érkezik.

Talán az olvasókat is érdekli, hogy Piroska nővér átélte e valaha a szerelem mámorító érzését. Őszintén válaszolt erre a kérdésre.

„Tinédzserként voltam szerelmes. Plátói szerelem volt, egy boltban dolgozott a fiú. Bementem, megláttam és azt is elfelejtettem, mit szerettem volna kérni. Meg sem szólaltam. Barna szemű, szőke hajú fiatalember volt.”

Aki bővebben szeretne tájékozódni az apácák tevékenységéről az alábbi linkre kattintva megteheti: https://www.isteniszeretetleanyai.hu/zardaink-intezmenyeink

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek lájkold az Olvasónaplónk facebook oldalát, illetve ezt a bejegyzést. Köszönöm!

Klikk ide: https://www.facebook.com/olvasonaplonk/

Szólj hozzá!