Így lett a vidéki kislányból testépítő bajnok

Lindát tízéves kora óta ismerem, földiek vagyunk. Törékeny, szőke hajú kislányként élt az emlékezetemben. Első benyomásra inkább elkényeztetett, mintsem harcias, önmagáért a végsőkig harcoló lánynak tűnt, pedig ez utóbbi bizonyult igaznak az évek során. Huszon akárhány évre szem elől tévesztettük egymást, aztán a legnagyobb közösségi oldalon felfedeztem, ez idő alatt 180 fokos fordulatot vett a külseje, testépítő lett és a személyisége is sokat változott. Szó szerint megedzette az élet.

Budapest, 2018 májusa. Linda Amerikában él, de nemrég itthon töltött pár hónapot, így a fővárosi lakásában lehetőségünk nyílt a személyes találkozóra. Próbáltunk visszaszámolni az időben, mikor is láttuk egymást utoljára. Nem sikerült. Végül is mindegy. Linda hálás riportalany, valójában kérdezni sem nagyon kell, mesél magától.

Abban az időben, mikor Te ismertél, anorexiás voltam, ráadásul hiperaktív. Ez utóbbi most is így van. Előfordult, hogy naponta csak egy almát ettem, mégis úgy éreztem, híztam tőle. Modellkedtem és meg akartam felelni az elvárásoknak.

Rengeteget mozogtam, hatéves koromtól aerobikoztam, majd tizenhat évesen kaptam az apukámtól egy fitneszgép szettet, amit a garázsban állítottunk fel. Saját kútfőből elkezdtem testépítéssel foglakozni. Tizennyolc éves koromig egyedül edzettem, de mivel vegetáriánus voltam – nem célzottan, csak nem szerettem a húst –, testépítő szereket sem fogyasztottam, nagy látványa nem volt.

Tizennyolc évesen kozmetikusnak készültem, ezért Budapestre költöztem, hogy tanulhassak. Akkor voltam először konditeremben és megragadott a hangulata. Próbáltam innen – onnan ellesni a dolgokat, tanulni és lassan bekerültem a testépítők világába. Időközben csirkehúst is újra elkezdtem enni és proteinturmixot fogyasztottam, így már látszatja is volt az edzéseknek. Tizenkilenc évesen indultam először versenyen, először bikini kategóriában, majd kipróbáltam magam body fitnesz és fitnesz kategóriában is.

Lindivel közös képünk. Ciki, nem ciki, a bal szélen én vagyok...

Egy év alatt a nulláról versenyformába hoztad magad?

Mondhatni. Nagyon sokat változtam, nem súlyban, hanem testfelépítésben, izmosodtam. Három óránként ettem, rendesen vittem be a szervezetembe a proteint és rengeteget edzettem. Néhány évig rendszeresen versenyeztem, ám elég gyorsan rájöttem, a versenyzéssel járó kőkemény diéta nem nekem való. A versenyek előtti három hónapos felkészülés brutális módon megviseli a szervezetet.  2009-ben az Ausztria kupai harmadik helyezésem után Amerikába költöztem, ahol még egyszer felkészültem egy versenyre, de az eredmények nem tükrözték a valóságot. Nem voltam amerikai állampolgár, így nem juthattam tovább a következő versenyre.

Miért költöztél az államokba?

Kiutaztam egy versenyre és ott maradtam. Egy bőrönddel. Nem úgy terveztem, hogy maradok, de megfogott az emberek pozitivitása, mosolygása, a pálmafák, az egész légkör és új életet kezdtem. Zavart az itthoni negativizmus, az állandó beszólógatás másoknak. Mielőtt bárki azt hinné, nagyon könnyű ott az élet, ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit. Már 2009-ben sem volt az, azóta pedig még nehezebb. Drágább az élet odakint. Az itthon panaszkodóknak annyit tudok javasolni, vegyenek egy repülőjegyet és hajrá, próbáljanak szerencsét. Nem egyszerű! Én egy szót sem beszéltem angolul, addig német nyelvet tanultam, de viszonylag gyorsan, egy év alatt meg tanultam angolul kommunikálni.

Beszéljünk bővebben a testépítés szervezetedre gyakorolt hatásáról.

A diéta a női szervezetet jobban megviseli. A havi dolgok például évekre elmaradtak, a hormonháztartásom teljesen felborult. Volt, hogy 5%-os volt a testzsírom. A versenyek előtt már inni sem lehet, csak épp annyit, hogy ne haljunk szomjan. A bőr rászárad az izomzatodra, a vízháztartás felborul, így előfordult, hogy mikor újra lehetett inni, hirtelen 95 kiló lettem. Amikor a diéta miatt nagyon éhes voltam, állandóan pörögtem, hogy eltereljem a gondolataimat. Képes voltam hajnalban újra és újra letörölni a tükörről a szöszöket, csakhogy elfoglaljam magam! Alig aludtam. Olyan is volt, hogy gyakorlatilag rágón és kávén éltem.

Megbántad a testépítést?

Nem, sokat tanultam belőle. Hihetetlen önfegyelemre, önkontrollra tanított és rengeteg embert megismertem általa, köztük sok barátot is. Viszont, ha most egy tizenhat éves lány elém állna, hogy segítsek neki a testépítésben, mert versenyezni szeretne, nemet mondanék. Olyan követelmények vannak ma már, ami nagyon hamar tönkreteszi a szervezetet, de bármilyen versenyszerűen végzett sport ezt teszi. Volt, hogy a vérképem alapján halottnak kellett volna lennem, Az ízületeim, izmaim, csontjaim megérzik az elmúlt éveket.

 

Meddig tartottad formában magad a versenyzés után?

Öt évig. Modellkedtem, fotózásokat vállaltam és versenyre való felkészítést. Ez utóbbit ma már nem vállalom, nem értek egyet vele. Kizsigereli az embert.

Most elégedett vagy a testeddel?

Élvezem, hogy nőies formáim vannak. Izomból szeretnék fogyni egy kicsit, hogy kisebb karjaim és hátam legyen, az izommemória miatt viszont ez nem könnyű. Ha edzeni kezdek, gyorsan meglátszik az eredmény. Most, hogy itthon vagyok,  maximálisan kiélvezem a hazai konyhát és olyan ételeket eszem, amiket utoljára tizennyolc éve.

Például?

Rántott húst, borsófőzeléket…

Kívülről úgy tűnik, a testépítők elvesztik a valóságérzetüket és egyre nagyobb és feszesebb izmokat akarnak…

A testépítés valamilyen szinten függősség. Keményen koncentrálsz, nehezen állsz le. A civilek már undorítónak tartanak, te sem tudsz már felvenni egy egyszerű kis ruhát sem, mert eres vagy és túledzett, mégsem látod a valóságot.

A szüleid hogyan fogadták, hogy a pici, törékeny kislányukból testépítő lett?

Nem örültek lenni, főleg az édesapám, de mit tudtak volna csinálni? Ez egy korszak volt az életemben, szép volt, jó volt, de már tudom, mivel jár egészségileg és nem szeretném újra…

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek lájkold az Olvasónaplónk facebook oldalát. Klikk ide: https://www.facebook.com/olvasonaplonk/

Megosztanád? Kattints a gombra!
Facebook

Szólj hozzá!