Élet – halál harc a nigériai szeretet kórházban

Prof. Dr. Szeifert György idegsebész főorvos tavaly döntötte el, hogy évente egyszer, egy hónapra Nigériába utazik, hogy egy missziós kórházban önkéntesként tevékenykedjen. Nyugdíjasként ugyanis már kötetlenebbül rendelkezik az idejével. Egyébként az év többi hónapjában a Medcity Egészségközpontban találhatják meg a professzor urat. (www.medcity.hu)

Február elején immár másodszor vágott neki a nagy útnak a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány támogatásával, hogy tudását a szegények szolgálatába állítsa. Sokszor embertelen körülmények között kell dolgozniuk, a műtő műszerfelszereltsége gyakorlatilag annyi, amennyit az előző években Dr. Csókay András idegsebész főorvos a bőröndjében oda tudott vinni.

Szerény körülmények között folynak az operációk

Tavaly tizennyolc operációt végzett, gyerek és felnőtt, koponya és gerincműtéteket. Számunkra elképzelhetetlen, hogy ebben a távoli világban máig születnek vízfejűséggel gyerekek, akiknek egyetlen esélyük az életre az európai orvos csapatokban van. Rájuk a biztos halál vár a külföldi segítség nélkül. A missziót megjárt orvosok szerint az Úristenbe vetett hitük tartja életben a beteg lakosságot.

Nigériában rengeteg gyerek születik betegen

Szeifert doktor egy hete érkezett Onitshába, az elmúlt pár nap összefoglalásaként kaptam tőle az alábbi sorokat:
„Meglepően meleg fogadtatásban volt részem. Érkezésem másnapján egy templom szentelő ünnepségen, több ezres gyülekezet előtt mutattak be engem, két pécsi altatóorvos kolléganőmmel (Dr. Ezer Erzsébet és Dr. Szenohradszki Katalin) együtt a helyieknek, mint magyar misszionáriusokat, akik ingyen gyógyítják a rászoruló szegényeket.

Hihetetlen az a kontraszt, hogy Onitsha város szegény negyedében az emberek az utolsó fillérjükből csodálatos templomot építenek. Amilyen szegények, olyan nagy az Úristenbe vetett hitük, és amikor belépnek ebbe a nagyszerű templomba, ők is ugyanúgy Isten gyermekének érzik magukat, ahogy tehetősebb embertársaik.

Bizalommal és ragaszkodással vesznek körbe minket, reménykednek egy jobb jövőben. Az első héten öt beteget sikerült megoperálnom kolléganőim hathatós segítségével. Az ő műtétjüket máshol nem vállalták, mert nem tudták kifizetni az árát, mi viszont fizetség nélkül tettük.

Szeifert doktor és helyi kollégái

A műtő meglehetősen szerény körülmények között üzemel. A személyzet és a nővérek viszont kifejezetten érdeklődőek, szívesen fogadják az oktatásainkat, tanácsainkat. A kórtermek európai szemmel elképzelhetetlenül szegényesek. Például sokszor lepedő sincs az ágyakon, egy helyiségben 15-20 ágy van összezsúfolva, azok is ütöttek-kopottak, az ablakok kiverve… Nagyon érdekes, hogy sok nővér és műtősnő gyereke is ott van a kórtermekben, a műtő előkészítőben, mert napközben nem tudják hova tenni őket. Nemritkán a hátukon hordozzák a babákat. Nem is értem, hogy nem féltik őket a fertőzésektől, de talán más lehetőségük nincs is.

Az első hét végén meglepetésben volt részünk. Onitsha érseke, Dr. Valerian Okeke személyesen köszönte meg missziós szolgálatunkat és az érseki palotában fogadást adott a tiszteletünkre. Olyan nagyra értékelte a tevékenységünket, hogy a kórház előtt a nigériai zászló mellé a magyar zászlót is felfogják húzni.

Üdvözletemet küldöm az otthoniaknak!”

Onitsha érseke fogadással köszöntötte a magyar misszió tagjait

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek lájkold az Olvasónaplónk facebook oldalát, illetve ezt a bejegyzést. Köszönöm!

Klikk ide: https://www.facebook.com/olvasonaplonk/

A bejegyzésben szereplő fényképet minőségéért elnézést kérünk. A fotók a rajta szereplők engedélyével és hozzájárulásával készültek.

 

A bejegyzésből kizárólag forrás megjelölésével engedélyezett az idézés!

Szólj hozzá!