Családalapításra készül a végtagok nélkül született Szabolcs

Kollinger Szabolcs nem tört meg attól a tehertől, melyet a sors a vállára rakott. A karok és lábak nélkül élő fiatalember igyekszik kihozni a maximumot az életéből. Folyamatosan képzi magát, dolgozik, barátnője van és a családalapítás is a tervei között szerepel. Szabolcs Tahitótfaluban él, ott is találkoztunk. Megmutatta a kedvenc helyét a Duna parton, azt, ahol időnként szívesen kibont egy doboz sört és elgondolkozik az élet nagy dolgairól.

Nevelőszülőnél nőttél fel, miután szüleid a kórházban hagytak. Megijedtek attól, hogy mozgássérültként születtél?

Igazából ennek a hátteréről nem sokat tudok. Állítólag az orvosok is tartottak attól, hogy ha anyámnál maradok, nem kapok biztos, az állapotomnak megfelelő hátteret. Nem vittek haza, több információm sajnos nincs. Egy ideig a kórházban laktam, majd három és fél éves koromig a gyermekgondozóban.

Megfordult valaha a fejedben, hogy felkutatod vér szerinti anyukádat és megkérdezed, miért mondott le rólad?

Igenis, meg nem is. A Myvipen rám írt a vér szerinti bátyám, kiderült még két vér szerinti nővérem is van, ők már anyák lettek. Tizenhat éves voltam akkor, most huszonhét vagyok. Anyámmal is kapcsolatba tudtam lépni. Akart volna találkozni velem, elutasítottam, iszonyúan negatív volt.

Bár szülőanyád lemondott rólad, a sorstól kaptál egy igazi anyukát és családban nőhettél fel. Magdolna hogyan talált rád?

Nem volt a gyermekgondozóban kapacitás a további ellátásomra és meghirdettek a Nők Lapjában, hogy szülő kerestetik nekem. Fura mód, egy újságárus hölgy figyelt fel rám és magához vett. Ő is mozgássérült, egy keze van és a lábai a térdkalácsából nőttek ki, mamusz lábai vannak. Férjhez sose ment, de alapított saját családot. Van két lánya. Engem az egész család befogadott és nagyon hálás vagyok, amiért megadott nekem is családi légkörben nevelkedni.

Az iskolában nem csúfoltak a társaid?

Nem, mert a Mozgásjavító Általános és Diákotthonba jártam. Nem azzal foglalkoztunk, kinek mi baja van, hanem, hogy miben tudunk segíteni a másiknak. Ezután pedig integrált középiskolába mentem tovább. Leérettségiztem és mehettem volna tovább programozást tanulni, de az valahogy nem volt az ínyemre. Nem éreztem magamban azt a pluszt, hogy meg tudtam volna csinálni. Jó, jó, valahogy a tanárok átrángattak volna a vizsgákon, de mihez kezdtem volna, ha a való életben bizonyítani kell a papíron meglévő, egyébként semmi tudásomat?

Mi volt a következő lépésed?

Munkát kerestem.

Muszáj megkérdeznem, mennyire vagy önálló?

Próbálkozom! A fogmosás megy egyedül, az étkezés is, ha az ételt odakészítik, az ivás, a betakarózás, a fürdés. A törölköző használathoz és krémezéshez segítségre van szükségem…

Milyen munkát tudtál ilyen lehetőségek mellett találni?

A Figyelj Rám! Közhasznú Egyesületnél dolgozom. Mindent, amit lehet, csinálok. Ha a programozást nem is nekem találták ki, a számítógépes feladatokat el tudom végezni. Internetes feladatokat végzek, képszerkesztek, videókat vágok.

Hogyan? Ne haragudj, egyelőre nem tudom elképzelni a kivitelezést.

Az állammal és a kis kezemmel pötyögök. A számítógépem nem speciális, hétköznapi gép. Nem is kellett sokáig tanulnom, hisz nekem ez a természetes. Ahogy az egészséges emberek meg tanulnak gépírni, én is megtanultam. Napi négy órát dolgozom. Ezenkívül azt tervezem, hogy megtanulok rendesen fényképezni és azt, hogy révész képzésre megyek.

Azt mit takar?

A révész az újdonsült sérülteken segít. Segít átvészelni azt a lelki traumát, amit a sérülés okozott.

Amennyire én tudom, a szabadidődben nagyon aktív életet élsz. Semmiben sem maradsz le az átlagos huszonévesektől.

Igyekszem! A barátaim sajnos nem a közelben laknak, ilyen szempontból nehéz a kikapcsolódás, de én is járok koncertekre, moziba, vagy csak beülni valahova. A párommal pedig a lehetőségeinkhez képest sokat jövünk, megyünk.

Mesélj egy kicsit a szerelmedről!

Nemrég volt négy éve, hogy összejöttünk. Anyagi okok miatt még nem élünk együtt. Mielőtt megkérdezed, Brigi nem mozgássérült, két lábon jár. A facebookon ismerkedtünk meg, randira hívtam. Zárt személyiség, lassan tudtam megnyitni. Udvarlás szempontjából maradi vagyok. Nekem ő az első barátnőm. Az emberek nem rá, rám néznek furcsán miattunk. Általában heti 2-3 alkalommal tudunk találkozni és a kapcsolatunkat nem az állapotom, hanem inkább az emberek dolgokhoz állása akadályozza leginkább.

Hogy érted ezt?

Fejben, lélekben és technikailag is le vannak maradva. A hivatalokban nagyon sok olyan ember dolgozik, akik nem odavalóak. Nem segítőkészek! Szívesen utazunk, de sokszor meg van kötve a kezünk. Hiába jelezzük előre, hogy mozgássérült vagyok, a MÁV-nál például beraktak minket egy olyan vagonba, ahol még egy szék és mosdó sem volt. Még egy egészséges embernek is megterhelő egy helyben állnia órákon át… Jártunk Angliában, ott egészen más a helyzet. Összehasonlítani sem lehet a kettőt. Emberként kezelik a mozgássérülteket.

Négy év hosszú idő. Szeretnéd magasabb szintre emelni a kapcsolatotokat?

Már gondolkodtam rajta, de első körben el kellene költöznöm otthonról. Az életkoromból adódóan is vágyom már az önálló életre, a szabadságra, már amennyire ez nekem lehet. Főzni, nyilván nem fogok tudni, de majd rendelem a kaját vagy Brigi főz. Jelenleg négy generáció él együtt, vágyom egy kicsit a csendre és a nyugalomra. Később szeretnék én is családot alapítani, meglátjuk, hogyan alakul…

Kérlek, ha tetszett ez a bejegyzés lájkold az Olvasónaplónk facebook oldalán.

 https://www.facebook.com/olvasonaplonk/

Szólj hozzá!